AUTIZMUS
            információs és segítő helyekre irányító honlap
Mi az autizmus?
További autizmussal foglalkozó honlapok
Autizmussal foglalkozó tanulságos írások
Autista szülők tízparancsolata
Aktualitások
Autizmus Alapoldal
Autizmus Levelező Fórum
Autizmus témájú könyvek
Clara Clairborn Park: Autista a kislányom, White Golden Book - egy négygyerekes édesanya regényszerű beszamolója legkisebb lányáról - részletek a könyvből:

Orvosok es diagnózisok

"Sok tekintetben autista gyermeknek látszik, akinek más gyermekkel alig van kapcsolata. Az a korülmény, hogy normális fejlődése egy bizonyos szinten megállt, a kis targyak és azok összerendezése iránti érdeklődése, és hogy nem tud beszelni, mind beleillenek a kórképbe. Ugyanakkor örömmel fogadja, ha valamilyen fizikai játékot játszanak vele, láthatóan szereti, ha szülei
bekapcsolódnak a játékába, s ezek a jelek viszont nem illenek az autizmus diagnózisba. "Az általunk javasolt csiklandozás, és hogy Elly megetette velem a cukorkát, komplikálta a tisztánlátást. 


 
 
 
 
 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
üzenetküldő
vendégkönyv
linkcsere
vissza az főoldalra
Később eszembe jutott, ha csak a kórházban látta volna, a takaró alatt ringatózva, ahol túlságosan is meg volt zavarva ahhoz, hogy ugyanazokat produkálja, mint a rendelőben, kevésbé habozott volna a diagnózissal. Hány "klasszikus" autizmust diagnosztizálnak az orvosok és pszichiáterek úgy, hogy a gyermeket sohasem látták megszokott családtagjaik körében oldott környezetben?"

Akarati vakság

"A normális gyermek szinte automatikusan fejlődik. Nincs szüksége tanitóra ahhoz, hogy érzékszerveit használni tudja, mert elegendő, hogy olyan világban él, amit megérinthet, hallhat, láthat. Ha a kisgyermeket meg kellene tanítani, hogyan kell megfogni, megnézni, meghallgatni a dolgokat, vagy hogyan kell felfogni valaminek az értelmét, az emberi faj már rég kipusztult volna. Még a legtehetségesebb pedagógus sem tudná úgy beprogramozni a beszédfejlődést, ahogy az egy csacska normális 2 évesben spontán kialakul. Csakhogy Elly nem volt normális gyerek. Bár izmai nem voltak sem merevek sem bénák, még azt sem vehettük biztosra, hogy használni fogja testét. Hasonloképpen bizonytalanok voltunk az elvontabb képességeivel, a hallással, a látással is. Elly nem volt vak, csakhogy a látás több annál, mint hogy egy kép megjelenik a retinán. ..."

Szakemberek

"Időbe telt, míg végre értelmes emberek módján feldühödtünk, szóval nem úgy viselkedtünk, mint a gyermek, aki a nála bölcsebb felnőtt markába kerül. Feltámadt bennünk a felháborodás a kedves, passzív es tapintatlan intézet iránt, amilyen hihetetlenül hanyagul tervezte meg az egész programunkat, és hogy amúgy is kínzó szorongásunkat tovább fokozták, végre odaillő dühvel gondoltam a vonzó, bájosan mosolygó szociális munkásra, akinek rövid idő alatt sikerült elfeledtetnie velem, hány gyermekem van még odahaza, és - igen - méltósággal es megvetéssel gondoltam a ködös, minden válasz elől udvariasan kiterő öregemberre, aki mindaddig a nagy semmit mondogatta, amíg valami váratlan kérdéssel sarokba nem szoritottuk. Tíz egész napig tápláltuk
az információkat ebbe a komputerbe, s amikor végre megnyomhattuk a gombot, még a fény sem gyúlt fel."

Szakemberek mint emberek

"Elmondtam - sokkal részletesebben, mint a negyedik fejezetben - , milyen lassan, lépésről lépésre tanítottam meg Ellynek, hogy kell egy csapot kinyitni. Nos - mondtam -, az ilyen feladatok megoldásához kérném a segítséget. Sohasem fogom elfelejteni, amit erre mondott. "Azt hiszem"-
mondta -, "hogy jobb lenne, ha mi tanulnánk öntől.""

Amatőrök

"Egyszóval távol álljon tőlem, hogy lekicsinyeljem a szakemberek tudását, csupán azt kérem tőlük, hogy azt osszák meg a szülőkkel."
(Köszönet a könyvrészletért  Fogarasi Jucusnak, aki az ALFon keresztül ismertette meg valamennyiünkkel.)