Az autizmus okát még nem sikerült feltárni,
de egyes kutatók szerint e fejlődési rendellenesség arra
vezethető vissza, hogy a kisagy a normálisnál
kisebb mérvű. Az autizmus tehát még nem
gyógyítható, és bár javítható az állapot,
voltaképpen ez az agyi működés egész életre szóló
rendellenessége. Az autisták kórosan önközpontúak,
ebből származik e zavarba ejtő szellemi állapot
elnevezése is, a görög autosz szóból, aminek
jelentése: önmaga. Az autista befelé, önmagába fordul,
másokkal nem vagy igen korlátozottan érintkezik.
A társas kapcsolatokban jellemzően súlyos zavar
vagy nehézség tapasztalható náluk. Többnyire
kevésbé vagy egyáltalán nem képesek az emberi
kapcsolatteremtésre, nem reagálnak a szociális
jelzésekre. Az autista gyermekek hároméves korukig
jórészt normálisan fejlődnek, habár csecsemőként,
kisgyermekként is furcsán viselkednek. Nem vagy
csak kevéssé reagálnak a szülői gyengédségre,
érzelmi reakcióik gyengék vagy éppen hiányoznak,
más gyermekkel
szemben is közönyösek.
Téves azt hinni, hogy a betegség kialakulásában
hibás az anya-gyermek kapcsolat. Sokkal inkább
arról van szó, hogy az autista gyermek teszi
próbára az anya, a szülők tűrőképességét. Sőt
gyakran vezet a házasság felbomlásához, ha
a családban autista gyermek születik, ugyanis hallatlan
türelmet, megértést, önfeláldozást igényel
a vele való foglalkozás. Hiszen az autista
nem vagy nem jól érti a másik ember érzéseit,
szükségleteit, gondjait, érzelmi megnyilvánulásait, ezzel
szemben sokszor a legkisebb környezeti változásra
is dühvel, heves indulattal reagál.
Megesik, hogy maguk ellen fordítják belső
feszültségeiket: fejüket verik a falba, ütik, harapják
magukat, véresre marják a kezüket. Az autistákat
éppen a kapcsolathiány, a gyengeség, illetve az
utánzóképesség fogyatékossága okán beszédzavar
is jellemzi, ami sokszor némaságban, különös
beszédmodorban jut kifejezésre. Kísérőjelenség
a furcsa járás, testtartás, mimika. Az Esőember című
filmben Dustin Hoffman ezt szemléletesen mutatja
be.
Magyarországon mintegy 20 ezer autistát tartanak
számon. Bizonyára ennél többen vannak, de az
enyhébb esetek okán vagy éppen a környezet
mulasztása révén ők nem kerülnek a szakemberek
látókörébe. Ma körülbelül ötezer gyermeket
érint ez a rendellenesség, hozzátéve, hogy fiúknál
három-négyszer olyan gyakori, mint a leányoknál.
Az autizmus skálája nagyon széles: a mély fogyatékosságtól
az ép intellektusú ember enyhe szociális
készségzavaráig terjedhet. A legsúlyosabb
tünetek a 3-5 éves korúaknál tapasztalhatók,
később javulhat közvetlen környezetükhöz való
viszonyuk és alkalmazkodási képességük, de az
alapprobléma változatlanul fennáll. Ma még
száz autista gyermek közül körülbelül öt válik
önálló felnőtté, mintegy harmincnál érhető
el jelentős fejlődés, de továbbra is ellenőrzésre, támaszra
van szükségük, a többség súlyosan fogyatékos
marad, tartósan ellátásra szorul.
E furcsa és titokzatos állapot további rejtélye,
hogy az autisták között akadnak, akik kiemelkedő
képességekkel rendelkeznek: gyorsan és jól
számolnak, szépen rajzolnak, sőt vannak, akik
magas művészi, zenei teljesítményre képesek.
Kétségtelen, hogy főleg a zene vagy a matematika
bizonyos fajta tehetség esetén az érdeklődés
egyoldalúsága és magasabb fokú összpontosítása
révén a zsenialitásig fokozható. Tudományosan
még teljesen nincs bizonyítva, de egyes kutatók
szerint feltehető, hogy Bartók Béla és Eötvös
Loránd autista volt, patográfiájuk tele van autisztikus
elemekkel, illetve erre utaló jegyekkel. Jelenleg
is tudunk diagnosztizált zseniális autistákról, ilyen a
világklasszis tervezőmérnök nő, Temple Grandin,
aki megírta az életrajzát, sőt az autista
világszervezetben küzd társai jogaiért.
A szakemberek szerint mindent el kell követni
az autista gyermekek fejlesztése érdekében. Ma már
különféle terápiás eljárások állnak rendelkezésre.
Sok autistának nyújt a számítógép
segítséget a másokkal való kapcsolattartásban,
ők beszéd helyett írnak. A test- és mozgásterápiák
közül a lovaglás mutat jó eredményt, hasonlóképpen
a zeneterápia, ami előmozdítja a lelki
fogékonyság fejlesztését. Magyarországon is
erősödik a felismerés, hogy társadalmi összefogással
javítható az autisták helyzete.
Takács Ilona" Megjelent a Népszava 2000. október
21-i számában |