Autizmus - tünetek, diagnózis - információs és segítő helyekre irányító honlap

Mi az autizmus?

Az autizmus a szociális területek, a kommunikáció és a rugalmas képzeleti tevékenység együttes zavara. Enyhe esetben is súlyosan terheli az egyén, a család életét, folyamatos kompenzációt igényel. Egyes nézetek szerint örökletes, illetve az agyat ért károsító hatások, ártalmak pl. oltási károsodások, táplálékallergiák okozzák, más elképzelések szerint egy veleszületett érzékenység, idegrendszeri sérülékenység talaján alakul ki az átlagosnál nagyobb és a gyermek megküzdő képességét meghaladó stresszhelyzetekben. Ezek lehetnek családi traumák, krízisek, az életkörülmények jelentős változása, pl. költözés, testvérszületés, halálesetek. Az a régi nézet, hogy az autizmust az anya-gyermek kapcsolat zavara okozza, tévesnek bizonyult. A szülők gyakori lelki problémái éppen az autista gyermekkel való nehéz kapcsolat következményei.

Az autizmus nézetem szerint a másság csodája. Az autista gyerek fejlődésének tükrében szemlélheti meg saját valóságát is a szülő és a szakember, egyre jobban megbecsülve egymást, a szokatlan, a természetes, az automatikus és a fontos újjászülető, egyedi értelmezésével. Az autista gyerek nevelése és fejlesztése terápiás folyamat, annak megterhelő és felemelő sajátosságaival. Ehhez a folyamathoz kívánok hozzájárulni e honlap lelki és szellemi tartalmaival.

Dr. Kunsági Andrea

Titokzatos autizmus - Takács Ilona írása a Népszava 2000. október 21-i számából

A nagyközönség széles körben a nyolcvanas névek végén az immár klasszikusnak számító Esőember című filmből és Dustin Hoffman zseniális játékából ismerte meg az autizmust. Több mint fél évszázada az amerikai Leo Kanner, illetve csaknem vele egy időben a bécsi Hans Asperger írták le először az autizmust, e furcsa és titokzatos szellemi állapotot. Nálunk a nyolcvanas években kezdődtek meg a kutatások a Soros Alapítvány segítségével, dr. Balázs Anna gyermekgyógyász-pszichiáter vezetésével.

Az autizmus okát még nem sikerült feltárni, de egyes kutatók szerint e fejlődési rendellenesség arra vezethető vissza, hogy a kisagy a normálisnál kisebb mérvű. Az autizmus tehát még nem gyógyítható, és bár javítható az állapot, voltaképpen ez az agyi működés egész életre szóló rendellenessége. Az autisták kórosan önközpontúak, ebből származik e zavarba ejtő szellemi állapot elnevezése is, a görög autosz szóból, aminek jelentése: önmaga. Az autista befelé, önmagába fordul, másokkal nem vagy igen korlátozottan érintkezik. A társas kapcsolatokban jellemzően súlyos zavar vagy nehézség tapasztalható náluk. Többnyire kevésbé vagy egyáltalán nem képesek az emberi kapcsolatteremtésre, nem reagálnak a szociális jelzésekre. Az autista gyermekek hároméves korukig
jórészt normálisan fejlődnek, habár csecsemőként, kisgyermekként is furcsán viselkednek. Nem vagy csak kevéssé reagálnak a szülői gyengédségre, érzelmi reakcióik gyengék vagy éppen hiányoznak, más gyermekkel szemben is közönyösek.

Téves azt hinni, hogy a betegség kialakulásában hibás az anya-gyermek kapcsolat. Sokkal inkább arról van szó, hogy az autista gyermek teszi próbára az anya, a szülők tűrőképességét. Sőt gyakran vezet a házasság felbomlásához, ha a családban autista gyermek születik, ugyanis hallatlan türelmet, megértést, önfeláldozást igényel a vele való foglalkozás. Hiszen az autista nem vagy nem jól érti a másik ember érzéseit, szükségleteit, gondjait, érzelmi megnyilvánulásait, ezzel szemben sokszor a legkisebb környezeti változásra is dühvel, heves indulattal reagál. Megesik, hogy maguk ellen fordítják belső feszültségeiket: fejüket verik a falba, ütik, harapják magukat, véresre marják a kezüket. Az autistákat éppen a kapcsolathiány, a gyengeség, illetve az utánzóképesség fogyatékossága okán beszédzavar is jellemzi, ami sokszor némaságban, különös beszédmodorban jut kifejezésre. Kísérőjelenség a furcsa járás, testtartás, mimika. Az Esőember című filmben Dustin Hoffman ezt szemléletesen mutatja be.

Magyarországon mintegy 20 ezer autistát tartanak számon. Bizonyára ennél többen vannak, de az enyhébb esetek okán vagy éppen a környezet mulasztása révén ők nem kerülnek a szakemberek látókörébe. Ma körülbelül ötezer gyermeket érint ez a rendellenesség, hozzátéve, hogy fiúknál három-négyszer olyan gyakori, mint a leányoknál.

Az autizmus skálája nagyon széles: a mély fogyatékosságtól az ép intellektusú ember enyhe szociális készségzavaráig terjedhet. A legsúlyosabb tünetek a 3-5 éves korúaknál tapasztalhatók, később javulhat közvetlen környezetükhöz való viszonyuk és alkalmazkodási képességük, de az alapprobléma változatlanul fennáll. Ma még száz autista gyermek közül körülbelül öt válik önálló felnőtté, mintegy harmincnál érhető el jelentős fejlődés, de továbbra is ellenőrzésre, támaszra van szükségük, a többség súlyosan fogyatékos marad, tartósan ellátásra szorul.

E furcsa és titokzatos állapot további rejtélye, hogy az autisták között akadnak, akik kiemelkedő képességekkel rendelkeznek: gyorsan és jól számolnak, szépen rajzolnak, sőt vannak, akik magas művészi, zenei teljesítményre képesek. Kétségtelen, hogy főleg a zene vagy a matematika bizonyos fajta tehetség esetén az érdeklődés egyoldalúsága és magasabb fokú összpontosítása révén a zsenialitásig fokozható. Tudományosan még teljesen nincs bizonyítva, de egyes kutatók szerint feltehető, hogy Bartók Béla és Eötvös Loránd autista volt, patográfiájuk tele van autisztikus elemekkel, illetve erre utaló jegyekkel. Jelenleg is tudunk diagnosztizált zseniális autistákról, ilyen a világklasszis tervezőmérnök nő, Temple Grandin, aki megírta az életrajzát, sőt az autista világszervezetben küzd társai jogaiért.

A szakemberek szerint mindent el kell követni az autista gyermekek fejlesztése érdekében. Ma már különféle terápiás eljárások állnak rendelkezésre. Sok autistának nyújt a számítógép segítséget a másokkal való kapcsolattartásban, ők beszéd helyett írnak. A test- és mozgásterápiák közül a lovaglás mutat jó eredményt, hasonlóképpen a zeneterápia, ami előmozdítja a lelki fogékonyság fejlesztését. Magyarországon is erősödik a felismerés, hogy társadalmi összefogással javítható az autisták helyzete.

Autista a kislányom - Clara Clairborn Park, egy négygyerekes édesanya regényszerű beszámolója legkisebb lányáról (White Golden Book) - részletek a könyvből:

"Sok tekintetben autista gyermeknek látszik, akinek más gyermekkel alig van kapcsolata. Az a körülmény, hogy normális fejlődése egy bizonyos szinten megállt, a kis targyak és azok összerendezése iránti érdeklődése, és hogy nem tud beszelni, mind beleillenek a kórképbe. Ugyanakkor örömmel fogadja, ha valamilyen fizikai játékot játszanak vele, láthatóan szereti, ha szülei bekapcsolódnak a játékába, ezek a jelek viszont nem illenek az autizmus diagnózisba." Az általunk javasolt csiklandozás, és hogy Elly megetette velem a cukorkát, komplikálta a tisztánlátást.

Később eszembe jutott, ha csak a kórházban látta volna, a takaró alatt ringatózva, ahol túlságosan is meg volt zavarva ahhoz, hogy ugyanazokat produkálja, mint a rendelőben, kevésbé habozott volna a diagnózissal. Hány "klasszikus" autizmust diagnosztizálnak az orvosok és pszichiáterek úgy, hogy a gyermeket sohasem látták megszokott családtagjaik körében oldott környezetben?"

"A normális gyermek szinte automatikusan fejlődik. Nincs szüksége tanitóra ahhoz, hogy érzékszerveit használni tudja, mert elegendő, hogy olyan világban él, amit megérinthet, hallhat, láthat. Ha a kisgyermeket meg kellene tanítani, hogyan kell megfogni, megnézni, meghallgatni a dolgokat, vagy hogyan kell felfogni valaminek az értelmét, az emberi faj már rég kipusztult volna. Még a legtehetségesebb pedagógus sem tudná úgy beprogramozni a beszédfejlődést, ahogy az egy csacska normális 2 évesben spontán kialakul. Csakhogy Elly nem volt normális gyerek. Bár izmai nem voltak sem merevek, sem bénák, még azt sem vehettük biztosra, hogy használni fogja testét. Hasonlóképpen bizonytalanok voltunk az elvontabb képességeivel, a hallással, a látással is. Elly nem volt vak, csakhogy a látás több annál, mint hogy egy kép megjelenik a retinán. ..."

"Időbe telt, míg végre értelmes emberek módján feldühödtünk, szóval nem úgy viselkedtünk, mint a gyermek, aki a nála bölcsebb felnőtt markába kerül. Feltámadt bennünk a felháborodás a kedves, passzív es tapintatlan intézet iránt, amilyen hihetetlenül hanyagul tervezte meg az egész programunkat, és hogy amúgy is kínzó szorongásunkat tovább fokozták, végre odaillő dühvel gondoltam a vonzó, bájosan mosolygó szociális munkásra, akinek rövid idő alatt sikerült elfeledtetnie velem, hány gyermekem van még odahaza, és - igen - méltósággal es megvetéssel gondoltam a ködös, minden válasz elől udvariasan kitérő öregemberre, aki mindaddig a nagy semmit mondogatta, amíg valami váratlan kérdéssel sarokba nem szoritottuk. Tíz egész napig tápláltuk az információkat ebbe a komputerbe, s amikor végre megnyomhattuk a gombot, még a fény sem gyúlt fel."

"Elmondtam - sokkal részletesebben, mint a negyedik fejezetben - , milyen lassan, lépésről lépésre tanítottam meg Ellynek, hogy kell egy csapot kinyitni. Nos - mondtam -, az ilyen feladatok megoldásához kérném a segítséget. Sohasem fogom elfelejteni, amit erre mondott. "Azt hiszem"- mondta -, "hogy jobb lenne, ha mi tanulnánk öntől.""