Gaál László

Ez a könyv a legutolsó a folyamat tanácsadásról szóló könyvek sorában, 1999-ben jelent meg. Alcíme szerint a segítő kapcsolat felépítéséről szól. A segítő és a kliens közötti kölcsönhatásra fókuszál: hogyan építhető ki egy egészséges segítő kapcsolatot. Schein több mint 40 év tapasztalatát összegzi ebben a könyvben, és megpróbál egy általános elméletet alkotni a segítő kapcsolatról, a folyamat tanácsadásról.

Részlet az Előszóból:

“Ha valaki segítséget kér, akkor egy bonyolult dinamikai folyamat kezdődik a segítő és a kliens között, mivel a segítő automatikusan a “szakértő” szerepbe helyeződik. Ez magában foglalja azt is, hogy a segítő rendelkezik valamivel, amiben a kliensnek hiánya van, és így a segítőt feljogosítja arra, hogy ezt neki ajándékozza, vagy visszatartsa. Ez a helyzet ösztönzi a segítőket arra, hogy szakértőnek lássák magukat, és automatikusan hatalmi pozícióba helyezi őket a klienssel szemben. Ez a kezdeti kapcsolati egyensúlytalanság a forrása a pszichodinamikának, amit meg kell érteni, ki kell értékelni, és kezelni kell, ha tényleg segíteni akarunk.

Ugyanakkor a segítségkérés, elfogadás és adás egy szociológiai környezetbe van beágyazva, ezért meg kell értenünk a segítő kapcsolat szociodinamikáját is. Ebben a könyvben megkíséreltem egy tágabb szemléletben összehozni nemcsak a segítő kapcsolat klinikai és szociálpszichológiai, hanem szociológiai és antropológia aspektusait is.

Más szavakkal kifejezve; ebben a könyvben a segítő kapcsolat általános elméletét és módszertanát kísérlem meg feltárni.”

A könyv négy részből áll: az első részben a folyamat-tanácsadás alapjait, a segítő kapcsolat pszichodinamikáját és a kliens fogalmát ismerhetjük meg. A második rész a rejtett erők és folyamatok megfejtésével, így az intrapszichikus folyamatok hibalehetőségeivel és a szemtől-szembeni kommunikáció dinamikájával foglalkozik. A harmadik részt a tanulást elősegítő beavatkozások elemzésének szenteli, míg a negyedik részben tényleges működésében vizsgálja a folyamat-tanácsadást.

A folyamat tanácsadás a segítő és a segített között végbemenő folyamat, célja szerint egy olyan hatékony kapcsolat teremtése, melyben a kliens belátja, megérti a külső és belső környezetében zajló eseményeket, és ezekre hatni is képes, azért hogy jobbítsa és fejlessze ezeket.

A segítő kapcsolat nemcsak a szervezetfejlesztésben, a szociális munkában, a gazdasági életben, hanem a terápiában is központi kérdés. Ezért érdemes megismerkedni a könyv néhány érdekes és lényeges részletével.

A segítő kapcsolat tíz alapelve

1. Próbálj mindig segítőkész lenni.

Ha nincs bennem hajlandóság a segítésre és a közös munkára, akkor nem teremthető meg a segítő emberi kapcsolat, és nem is lehet eredményes a közös munka.
 
2. Mindig álljál a valóság talaján.

Nem tudok igazán segíteni, ha nem tudom, hogy mi megy végbe bennem, a kliensben, és nem ismerem a kapcsolatunk természetét.
 
3. Lépj kapcsolatba az ismeretlennel.

Belső valóságom megismeréséhez csak akkor juthatok el, ha megtanulom megkülönböztetni azt, amit tudok; amiről azt hiszem, hogy tudom; és amit nem tudok. Nem ismerhetem meg a tényleges valóságot, ha nem kerülök kapcsolatba avval, amit nem tudok a helyzetről, és nincs bennem annyi bölcsesség, hogy megkérdezzek másokat.
 
4. Minden cselekedeted és megnyilvánulás beavatkozás.

Nem létezik tiszta diagnózis. Minden interakciónak van következménye. Tetszik, vagy nem, de már az első találkozáskor, maga a hangunk is (hangszínünk, beszédmódunk) is beavatkozás, és meg fogja határozni a kapcsolat további alakulását. Ezért tisztában kell lennem minden tettem lehetséges következményeivel, tudnom kell, hogy összhangban vannak-e céljaimmal.
 
5. A kliensé a probléma és a megoldás is.

Nem az a feladatunk, hogy a nyakunkba vegyük a kliens gondjait, problémáit, és nem az a dolgunk, hogy tanácsokat és megoldásokat adjunk olyan helyzetekre, amit nem is éltünk meg. A valóságban csak a kliens fog együtt élni a probléma és a megoldás következményeivel.
 
6. Haladj az áramlással.

Minden kliens önálló ismeretlen személyiség, stílus és kultúra. Amíg nem ismered ki magad ebben a világban, hagyd inkább, hogy a kliens érzései és a te reakcióid vezessenek: haladj az áramlással.
 
7. Az időzítés döntő fontosságú.

Egy adott beavatkozás hatásos lehet egy adott pillanatban, de hatástalan egy másikban. Ezért mindig készen kell állnom, keresve a megfelelő pillanatot, amikor megnyílik a kliens.
 
8. Legyél építő módon megalkuvó a konfrontatív beavatkozásokkal.

Mindenkiben vannak olyan instabilitások és nyitottságok, ahol a változás elkezdődhet. Meg kell találnom, és ki kell építenem a már létező hajtóerőket és kulturális erősségeket (haladj az áramlással), és ugyanakkor megragadni az alkalmakat az új belátások és alternatívák eléréséhez. Az áramlással való haladást ki kell egyensúlyozni a beavatkozás kockázatával.
 
9. Mindent tekints adatnak. Hibák mindig elő fognak fordulni, de ezek a tanulás elsődleges forrásai.Akármennyire is óvatosan és gondosan figyelek mindenre, próbálom betartani a fenti szabályokat, mindig fogok olyat tenni, ami váratlan és nem kívánatos eredményre vezet. Tanulnom kell ezekből, és mindenképpen el kell kerülnöm a védekezést, a szégyent és a bűnösséget. Soha nem ismerhetem annyira a kliens világát, hogy minden hibát elkerülhessek, de minden hiba olyan reakciókhoz vezet, amikből tanulhatok, és még részletesebben ismerhetem meg a kliens világát.

 
10. Ha kétségeid vannak, akkor oszd meg a problémádat a klienssel.

Sokszor nem tudjuk, hogy mit kellene tenni, vagy éppen mit is jelent valami. Mi akadályoz meg abban, hogy bevond a klienst a gondodba, hogy megkérdezd, hogy valami pontosan mit is jelent, mi az, amire éppen most szüksége lenne, mi legyen a következő lépés.

Segítés, mint dráma

A segítés bonyolultsága részben abból ered, hogy a “segítés” fogalma nincs pontosan meghatározva és szerepként megírva a mi társadalmunkban, egy csomó definiciót találunk a segítésre. Hogy még homályosabb legyen ez az egész: a segítés egy olyan dráma, amit inkább a nézőközönség reakciója határoz meg, semmint a forgatókönyvíró, vagy a vezető színész. Másképpen fogalmazva: a segítést az határozza meg, hogy a kliens segítésnek érzi-e a folyamatot, és nem az, hogy a segítő adott-e vagy sem segítséget. Ha a segítést a rögtönzések színházához hasonlítjuk, akkor nem csupán az alapvető színészi képességekre és a nézőközönség reakcióinak ismeretére, hanem improvizációs képességre és spontaneitásra is szüksége van a segítőnek.

A segítő folyamat egy bonyolult fordított szereposztás, ahol a segítséget kereső a színész kezdetben és a segítő a közönség. A kliens elfoglalja a színpadot és előadja a problémáját (gyakran fájdalmas részletességgel), miközben a potenciális segítő figyelmesen hallgatja. Mikor a kliens szerepe végére ért, akkor azt várja, hogy a segítő foglalja el a színpadot, és adja elő a szerepét. Ez a “szerep-szívás”, ami oly gyorsan csinál belőlünk szakértőt vagy doktort. Az a csapda, hogy a kliens nem tudja, hogy mit várjon tőlünk, amikor a szakértő vagy a doktor szerepét játszuk, és néha nem tetszik neki a szereplésünk, így nem fogadja el a segítési ajánlatunkat.

A következő Hírmondóban még szemezgetünk e könyv gazdag kínálatából.