2. Ne állítsunk többet egy érzelemről, mint ami valójában
A kapcsolatokban elszenvedett csalódások jelentős része származik abból, hogy úgy érezzük, becsaptak bennünket, vagy éppen a másik fél érzi magát becsapva, mert mást ígértünk egymásnak a kapcsolatban, mint amit valójában érzünk. Egyes kapcsolatok az első látásra szerelembe esés minden örömét és kínját tartalmazzák, míg mások óvatos ismerkedések nyomán kialakuló bizalom talaján válnak mély érzelmi kapcsolattá, gyakran forró szerelemmé. A kapcsolat kialakulásának természetes menetébe avatkozunk bele, ha olyasmit állítunk érzelmeinkről, ami nem valós, hiszen a másik fél is érzi a csúsztatást és a későbbiekben kevesebb hitellel bír a hitegető, pedig addigra talán valóban kialakultak nála a viszonzást szomjazó mély érzelmek. Saját érdekünk tehát és a kapcsolat érdeke is az, hogy ne állítsunk többet egy érzelemről, mint ami valójában.

Vissza az elejére

3. Ha már tudjuk, hogy nincs közös cél, ne áltassuk a másikat, ne kerteljünk
Sok kapcsolatban és ismerkedési próbálkozásban kerülnek a felek olyan helyzetbe, amikor közös terveikről, céljaikról kell számot adniuk. Bár a magány is fenyegető gondolatként jelenik meg olykor egy-egy konfliktus idején, mégis fontos szabály az egymás iránti bizalom és megbecsülés fenntartása érdekében, hogy tájékozódni tudjunk egymás elképzeléseiben. Mivel a kapcsolat kétszemélyes működésmód, így kommunikálatlan elképzeléseivel mindenki óhatatlanul magára marad, ezért célszerű, hogy elképzeléseinket, terveinket - ha vannak - éppúgy megosszuk egymással, mint ezek hiányát. A közös cél hiányának felvállalásával tudunk esélyt adni egymásnak a közös megoldás megtalálására éppúgy, mint az önértékelési sérülésektől mentes elválásra. Akármelyik megoldásra jutunk is, saját lelki békénk és a kapcsolatban lévő mindkét fél érdeke, hogy ha már tudjuk, hogy nincs közös cél, ne kerteljünk, ne álltassuk a másikat.

Vissza az elejére

4. A másik embert akarjuk megismerni, ne egy ideálhoz hasonlítgassuk
Változó, versenyző világunkban azt tapasztaljuk, azt látjuk magunk körül, hogy mindenből a legjobb, a legszebb a nyerő. Ha vásárolunk, igyekszünk felmérni a piacot, hogy jó vásárt csináljunk. Sokan, akik magányosak, hasonlóan gondolkodnak a párkeresésről is. Azt mondják, szeretnének minél több emberrel megismerkedni, hogy el tudják dönteni, melyik a legjobb választás. Azt gondolják, az első benyomás, a másik első hangulata, reakciója, az első találkozás vagy a külső megítélése elegendő alapot ad az összehasonlításhoz. A pártalálásban ez a módszer nem vezet eredményre. Ezzel a gondolkodásmóddal mindig keresni lehet egy jobbat, az ideálisnak tartott partnerhez - aki természetesen nem létezik - hasonlóbbat, izgalmasabbat. Ezalatt a keresés alatt pedig állandósul a magány, romlik az önértékelés és nő a kudarcok száma. A sikeres pártaláláshoz a másik megismerésén keresztül vezet az út. A közös tapasztalatok, élmények, benyomások, a másik megismerését lehetővé tevő beszélgetések, közös tevékenységek, együtt töltött idő ad alapot arra, hogy valódi érzések, igények, értékrendek alapján dönthessük el egy kapcsolatkezdeményről, hogy lehet-e a másikból társ vagy barát, hogy tudunk-e egymással mit kezdeni, tudunk-e egymásnak párjává válni. A sikeres társtalálás feltétele, hogy a másik embert akarjuk megismerni, ne egy idálhoz hasonlítgassunk.

Vissza az elejére

5. Tartsuk szem előtt, hogy mindenki szeretetre vágyik
Az ember társas lény, egymás szemében, mint élő tükörben szemlélve magunkat, a kapcsolatokban ismerjük meg önmagunkat igazán. A magány, a partnerkapcsolat hiánya a társadalmi sikertelenség érzésével is gyakran társul. Hosszabb egyedüllét után sokan érzik úgy, hogy nem kellenek senkinek, ezért nehezebben oldódnak fel, mikor valóban bíztató lehetőség kínálkozik egy jó kapcsolatra. Ismerkedéskor éppen ezért, de a kapcsolat során a későbbiekben is fontos szem előtt tartanunk, hogy nemcsak mi magunk, hanem társunk is szeretetre vágyik, ezért ne fukarkodjunk érzelmeink kinyilvánításában.

Vissza az elejére

6. Ne kritizáljuk a másikat, nekünk se esne jól
Egymás megismerése során óhatatlanul szembesülünk értékrendbeli, véleménybeli különbségekkel. Rá kell jönnünk, hogy a másik sok szempontból más, mint amilyennek mi reméltük, vagy amilyennek látni szeretnénk. Noha egy kapcsolat során a partnerek egymásra hatnak, akaratlanul is egymást formálják, fontos tudnunk, hogy együtt úgy tudunk haladni, ha egymás mellé állunk és nem kell úgy megélnünk a társunkat, mint aki folyton szemben áll. Mindenki társat remél a partnerében, nem bírát, ezért mi magunk is úgy viselkedjünk, úgy igyekezzünk elfogadni társunkat, ahogy nekünk is jól esne, ha mód van rá, ne kritizáljuk egymást.

Vissza az elejére

7. Bízzunk meg egymásban, így nem megyünk el a szerencsénk mellett
Megismerkedéskor mindenképpen idegen emberrel  találkozunk. Érhetett korábban csalódás, szenvedhettünk el kudarcokat, mégis úgy döntünk, hogy újra próbálkozunk, társra vágyunk, nem zárkózunk be végleg a magány biztonságába. Ehhez elengedhetetlen, hogy bár tanultunk a múlt kudarcaiból, mégis bizakodva álljunk a megismerkedés, a társtalálás lehetősége előtt. Ha azt gondoljuk, hogy minden férfi/nő olyan, mint akiben csalódtunk, nem adjuk meg a másiknak és magunknak az esélyt, hogy megtapasztalhassuk, élvezhessük mindazt, amire pedig olyannyira vágyunk. A kapcsolatteremtés során éppúgy,  mint minden kapcsolatban nélkülözhetetlen a bizalom, a bizakodás abban, hogy jól alakulnak a dolgok, hogy elfogadva egymást, egyre közelebb is kerülünk egymáshoz. Ahhoz, hogy sikeres, kiegyensúlyozott kapcsolatot tudjunk kialakítani, fontos, hogy bízzunk meg egymásban. Így nem megyünk el a szerencsénk mellett, amit egy társ megtalálása jelent.

Vissza az elejére

8. Adjunk időt az érzelmek kifejlődésének
Az első látásra szerelem ritka, mint a fehér holló. Honnan is tudhatnánk, hogy a vonzó mosoly, az érdeklődő tekintet vagy a szimpatikus külső milyen embert takar. Az évek során egyre óvatosabbá válunk, tudjuk, hogy a külső és a belső tulajdonságok nem feltétlenül passzolnak. Ne gondoljuk hát, hogy első látásra, apró mozaikok megismeréséből hiteles képet tudunk kialakítani a másikról. Szánjunk időt, energiát a kapcsolat kialakulására, egymás megismerésére. Engedjük meg magunknak és a másiknak az érzelmek kifejlődését, és adjunk egymásnak ehhez elég időt és alkalmat is.

Vissza az elejére

9. Ha társat találunk, örüljünk neki és a jelenben éljünk
A sikeres társtalálás öröme sokszor idővel elhalványul. A  hétköznapok szürkébbek, a konfliktusok is könnyen elveszik a kapcsolat kezdeti fényét. Fontos azonban a mindennapok örömeinek megélése és a gondok átvészelése. Ehhez a múltból bátorságot meríthetünk, a jövőben reménykedhetünk, de élnünk a jelenben kell, nem halogathatjuk a vágyainkat egy majdani beteljesedésre hivatkozva, hiszen a jövő sosem jön el, mindig csak a jelen van itt. Örüljünk hát egymásnak és éljük meg a jelen pillanat örömeit.

Vissza az elejére

10. Ápoljuk a már megtalált kapcsolatot, de ne zárjuk kalitkába a másikat
Egy kapcsolat kialakulása rendkívül fontos esemény, ám a megtartása, ápolása éppolyan fontos a tartós boldogság megtalálása érdekében. A kapcsolat is, akár az autó idővel amortizálódik, a kezdeti fénye megkopik, a motor sem pörög már olyan könnyen és a kerekek is meglazulnak. Az autót, ha nem fordítunk rá gondot folyamatosan, idő előtt eldobhatjuk. Ugyanígy járhatunk a kapcsolatunkkal is, ha nem fordítunk rá kellő gondot. Fontos, hogy legyenek olyan közös élményeink, amelyek visszaadnak valamit a kezdeti fényekből; legyenek olyan célok, amelyek pörgetik a hétköznapokat és legyenek olyan szokások, értékek, amelyek összetartják, egy irányba hajtják a kapcsolatban részt vevő partnereket. A közös élményeken túl viszont az is fontos hajtóereje egy kapcsolatnak, hogy a partnerek a személyes fejlődésüket külön-külön is megélhessék a kapcsolatban, önmagukat megvalósíthassák. A tartósan jó kapcsolatban élő párok külön érdeklődési körökkel, tanulási életutakkal, barátokkal is gazdagabbá, tartalmasabbá tudják tenni kapcsolatukat, együttlétüket. Mindezeket szem előtt tartva ápoljuk a már megtalált kapcsolatot, de ne zárjuk kalitkába a másikat.

Vissza az elejére