A válság válaszutat jelent. Amikor elérjük azt a pontot, amikor semmi nem mehet tovább úgy, ahogy eddig, választás elé állít minket az élet. A helyzetet provokálhatjuk mi magunk, mások, a környezetünk, emberi kapcsolataink, a társadalom, a gazdaság. Évek óta halljuk, hogy válság van, az elmúlt három év elég hosszú idő volt ahhoz, hogy valamennyien érezzük a gazdasági visszaesést, a bevételek csökkenését a kiadások aránytalan növekedése mellett. Ez a gazdasági válság érezhetően kihat a társadalomra és benne az egyénre is. Ki jobban, ki rosszabbul reagál az őt ért nehézségekre, kivár, lázad, haragszik, bűnöst keres, szabadulni próbál a terhei alól vagy keresi a kiutat, az új lehetőségeket. A megújulás lehetősége egy folyamat végén jelentkezik, amikor már tudjuk és elfogadjuk, hogy a régi nem mehet tovább, hogy idejétmúlt, és választanunk kell, hogy mit tartunk meg a tapasztalataink alapján a régiből és mi az, amin változtatunk.

Ha a mindennapi életünkben mi magunk is krízisbe kerülünk, - legyen az párkapcsolati, önértékelési, szakmai krízis, vagy az életkorral járó megváltozott élethelyzet provokálta válság, - ugyanilyen útelágazásban állunk az életünkben. Az egyenes kettéválik, nem mehetünk tovább úgy, hogy ne döntenénk el, merre tovább és ne vállalnánk felelősséget a döntéseinkért, amiért viselnünk kell a következményeket. A krízis lényege viszont éppen az, hogy olyankor nem látjuk át a következményeket, nem tudjuk, hogy melyik út visz közelebb a céljainkhoz és milyen döntés az, amiért majd felelősséggel ki tudunk állni a jövőben is. A válságok mélyülnek, ha a félelem, az önzés, a harag és a kapzsiság uralkodik, és ki lehet belőle mászni, ha nagyvonalúan, a nehézségeken túllépve tudunk egy kívánt jövőkép felé haladni. Válsághelyzetbe került cégek, házasságok, gazdaságok tudnak kilábalni, ha látjuk, hogy mi vezetett a kritikus állapothoz és milyen jövőkép az, ami felé egységes koncepció mentén tudunk haladni. Ha van ilyen cél, meg lehet találni a hozzá vezető utat, azokat a dolgokat, amin változtatnunk kell ahhoz, hogy a helyzet is változzon, méghozzá a kívánatos írányba.

A krízis terápiája is ezt célozza. Segít átnézni, milyen utat jártunk be, mi vezetett oda, ahol választanunk kéne, de nem tudunk dönteni. Segít elgyászolni azt, amit elvesztettünk, ami már nem aktuális, önmagunkról, a lehetőségeinkről, a kapcsolatunkról vagy akár az életről alkotott képünket és ezzel segít kialakítani egy aktuális, valós képet arról, amiben döntenünk kell, hogy racionális és érzelmi szempontok felsorakoztatásával és mérlegelésével meghozhassuk a számunkra hosszútávon kívánatos döntést.

A döntés elhalasztása, a halogatás, a megfelelő időpont vagy alkalom kivárására való hivatkozás pedig az esetek jó részében olyan, mint amikor az útelágazásnál álló ember jobbra-balra tekintget, ahelyett, hogy megvizsgálná, melyik út hova vezethet, nem moccan, mígnem a kételyeibe beleszédül. Azt mondják, a sikeres emberek a nehezebb utat választják. A sikertelenség mögött pedig gyakran látni olyan döntési stratégiát, amikor az illető beáldozza a hosszútávú céljait a rövidtávú kényelméért vagy a pillanatnyi megkönnyebbülésért. Amikor a felelősséget a másikra hárítjuk, a társunkra, a külvilágra, a gazdasági körülményekre, a sorsra, valójában elfutunk, elmenekülünk a tettünk vagy a döntésünk felelőssége elől, amelyik ha hosszútávon mégis utólér bennünket, jól ellátja a bajunkat. Aki viszont a nehezebb utat választja, viseli a helyzetből fakadó nehézségeket, keresi a megoldást, változtat, próbálkozik, általában megerősödve kerül ki a válságból. Ebben segít a válságmenedzsment, a coaching, az életvezetési tanácsadás és a terápia is, a helyzettől és a válságban lévő személytől, pártól, családtól, cégtől függően.

2011. június 8.

Kunsági Andrea
http://www.kunsagi.com